Tájkép a vagonból
Izgulván, hol áll meg a guruló kocka,
S ha nem tudod, mely lapot húzd a pakliból,
Vagy szíved, mikor kíváncsian szurkolna,
melyik csapat hevéből születik több gól,
Hidd el - lejátszódott az egész mérkőzés,
A sors a világgal titkos alkut kötött,
S Nem ragyog szivárványszínben a végződés,
Az idő csak számunkra vonta rá a ködöt.

Mikor félsz, egyszer majd milyen munkahely vár,
S fog-e majd fogadni egy ifjú feleség,
Nem sejted, életed szabadon meddig jár,
Egyenes filmszalagod lehet csak menedék!
Az örökkön úgyis egy irányba forog -
Lélegzeted, mint a korsó, előre kimért,
S bár önhitten vágtak a filmen az új korok,
Forradalmuk mindez ellen semmit sem ért!

Jól érezte hát a félénk, ősi ember,
elindult a henger, s eldőlt immár minden,
mert ha lenne is valahol testvéri rendszer,
ha ugyanígy született, különbsége nincsen,
mert mily erő lenne, mely másfelé hajtja?
Nincs bábu, ki maga dönt, minden hiába,
Az anyáknak megvan már minden magzatja,
Az is, át hogyan utaznak majdan a halálba.

Sínein az Anyag töretlen zakatol,
ám ki nem siklik; nincs csak egy vágánya,
S e határtalan pálya mindent letarol.
Ki úgysem szállhatsz, maradj hát nyugodt,
Talán úton van már egy alagút szájába...
2015. május 16.

 

 

 

 

Megosztás a facebookon