A Káosz kora
Háború üli véres tivornyáit.
Nem tudni, meddig cipeljük óráit,
Mert ez nem puskák, s gránátok tusája.
Az ember csak tükörképét utálja,
Ám dölyfétől senki sem lát el odáig.
2015. március 31.

Megosztás a facebookon

Tudom
Valahol, ahol a hold nappal ég és éjjel süt a nap,
Valahol, ahol vadrózsát terem a pusztaság,
hogy aztán millió küzdelem után az én kezemből kapd,
Valahol ahol a völgy a hegyek csúcsára hág,
És forró hava a fagyos fellegtől eltakar,
Egy más világban, hol titkaim leborulnak Eléd,
Valahol, ahol mosolyod nem megvető zavar,
Tudom: egymásra találtunk, és ez nekem elég.
2015. március 29.

Megosztás a facebookon

Suttognak a fák a déli szélben...
Suttognak a fák a déli szélben,
Miközben az megrázza kontyukat,
S hívnának, de tán' már nem vagyok ébren,
Szavuk harcra hiába bújtogat.

Kívül könnyű lombszárnyak repdesnek,
Ám nyesi őket a rácsos téglafal,
S bár az Egek erdejéig erednek,
A mélyben a tő mégis fonnyadva hal.
2015. március vége

Megosztás a facebookon