Királynői gőg
Az ejtett foglyul, ami elüldözött tőle.
Ha létezik isten, ilyen lényt miért teremt?
Kinek keblében undok démon lakozik bent,
Ám angyalszárnya szelíde omlik a földre,
S amíg szűzi pillantásába belezuhansz,
Azt képzeled, minden szerelmes érzést uralsz:
Zsarnok tekintetete lesz álmaid börtöne.

Ő lenne igazán Pandorája e világnak,
A gyilkos fegyver, mely akarattal pusztítja,
Férfiak közt a viszályt egyre csak szítja,
S hidegen figyeli, ahogy mindent levágnak.
Nincs az a nyakék, amely neki elég csillogó,
Ajka a jámbornak éles harapófogó,
s acéltrónjáról szemei kínjaimba látnak.

Zúgó pokolba kívántam ez önző szépséget,
Ám haragom hamar elhasalt, megint őt vártam.
Miután asszonnyá lett csak még jobban kívántam,
Hiába érzék mögötte közönyös felséget.
Még büszkébb lett, kivetvén feszes, ragadós hálóját,
Mellyel szívemet fonja újra és újra át,
S bolondul szolgálnám ismét az egészet...
2015. május 14.

Megosztás a facebookon