In memoriam
Mint a halott fölött, olyan lenne csak a gyász.
Ríni a gyermekkorért, amelyet visszavársz,
Felkelni a ravatalról mégsem fog soha,
Hanem lassan benövi sírkövét a moha,
S életében ha beteg volt már, mint egy asztmás,
Nem kapván levegőt - öröm neki hát ez alvás.
Lelkünk műhelyében viszont illő bosszú készül,
amelytől Álomország a halálban megszépül,
Mert a felnőttől döntését nem vehetik el,
Ha akarja, orcájával gyerekként figyel,
S A néhány arany helyett, mit elloptak tőled,
Ezernyi ezüsttel forrasszad jövődet,
S ha beléd hasít, hogy többé sehol sincs helyed,
Az egyetemet örök játszótérré tegyed!
2015. április 18.

Megosztás a facebookon