Babavilág
Tompán méláztak a buszon gondjaim,
amikor túloldalt egy asszony combjain
Felém pislantva szép kisded ücsörgött -
Tekintete jámbor pásztorként őrzött.

Békaszemecskéi úgy meredtek rám,
mintha ő vigyázna, s én volnék a nyáj,
S hiába voltak még kezei oly aprók,
A Mennyeken is könnyebben kinyitnák az ajtót.

Figyelé, mi lehet ez új arc, mit itt lát,
Fürkészett a világban tengernyi csodát,
S hogy miért néz a bácsi ennyire komolyan,
Nem értette hogyan lehet valaki olyan...

Ahogy a két kis tükör csillogása terelt,
A szívem hirtelen egy másik gyermekre lelt,
Ki nem érté, hogyan nőtt ily ijesztő nagyra,
Ám a Sírás Öblében homályba vész hangja...

Ó, mint irigyellek, s mint aggódom érted...!
Most még a hatalmas világot nem féled,
S kívncsian lesed a jövő moraját,
Mintha mindig foghatnád édesanyád haját,

De mikor huny ki vajon az ősi szenvedély?
Hiszen a csecsemő minden ízében él,
Mert emlékszik milyen volt annak előtte,
Mikor bolyongott még a léttelen örökbe.

Egyszer mégis megfárad a harmatos virág,
Hálátlanul lassan a semmibe visszavágy,
S ha közelemben táncol egy serkenő élet,
Tudom: fenyegeti már egy komor történet.

Az utcákon porban fetrengő koldusok,
s koncokért tülekedő gaz politikusok,
A csatatéren elesett katona teste,
A költő, kit fúriaként megkínoz a verse,

Tudós öreg, ki a katedrán magyaráz,
Bűnöző, ki mást kéjesen megaláz,
Szerelmes, vad sóhaj a nyári melegben,
Apáink s anyáink vére az erekben,
S búsuló csontváz az ifjú ravatalon -
Ugyanúgy szunnyadt egykor bölcsődalon.

Most is néz, egyre néz merengőn a baba,
Mintha csak engem szánna csöppnyi kacaja.
Mert, ami már elmúlt, belőlük fakadott,
S rajtuk megy át, mit a sors fátyolában hagyott.
A növény is csíraként az ég kegyelmét várja,
S a kölyök bestiát is még mindenki dajkálja.

Hogyan szennyeződik be hát lelkünk zsenge lapja?
Tán' ha végre minden lény a rajtnál maradna,
Ha nem kellene görcsösen célba rohanni,
A szikrát nem lehetne sós vízbe fojtani,

S nem volna több rács az ember kiságyán,
Ott játszanánk együtt egy pehelykönnyű párnán,
S nem zötyögne a busz keservesen tovább,
Hisz' megkapnánk a babák szelíd mosolyát.
2015. június

 

 

Megosztás a facebookon